Egy lány a sok közül................

Aki ezt a címet kitalálta, bizony nem ismeri őt, mert ő nem egy a sok közül, hanem legelső mind között. Fekete haj mögé rejtve gyöngyházban rejlő arca, fekete szembe zárva minden, mi lelkét sugallja. Milyen mézédes, és milyen tünemény, hát nem ilyen egy pehelykönnyű sütemény ? Amibe de jó beleharapni , de még jobb lassan nyalogatni. Mert mire jó ostobán falni, ha az élvezetet lehet hosszan is az egekben tartogatni. Egekben, fellegek ágyában, ott van ő egy fiú minden álmában. Olyan mint egy televízió, amit csak nézni szabad, de nem nyúlhatok belé, mert még képe is széjjel szalad . Ezért csak lágyan ölében tartja őt, és esténként meg is simogatja , így ad neki erőt. Bár erős, nem kényeskedő dáma, de azért a gyöngédség őt is bejárja. Nincs oly szerelem , mely az embert végleg bezárja, örök igazság: az ismeretlent mindig is várja................

De most halljuk őt, a nagybetűs NŐT :

Legnagyobb örömöm a családom, újult erővel élek én ha őket látom. Íme legkedvesebb párom, ..................... ö izé, ez az egy van télen , nyáron :)Szerelmes verseim költője, .......... és én vagyok neki álmai hősnője ! ............ ( legalábbis ajánlom neki, mert ha nem , hamar kipirul az arca tenyerem csattanásától ) Nem nem! A kép csal, nincsenek fülei neki, de ha lenne is, az csak üzemi neki :)

Csak humorizálok kedveseim, ez a legjobb pasi akit ismerek, de ha valakinek más a véleménye az holnap törött kézzel integet ! A gyermekeim atyja, anyósom fiacskája, családom őrzője, vágyaim megtestesítője. Ágyam melegének őrző je, szerelmes verseim költője .......... ..

Két fiam a szemem fénye ha sötétben járok, szőnyeg a talpam alatt, ha mocsárban állok. Reggeleim zsivaja, lustaságom feledése, adnak munkát rendesen, nincs a munkának temetése. És mégis milyen jó érzés hogy értük élhetek, ha van a világon valami, hát bennük percet sem kétkedek. Szavaik a megasztár dalok nekem, sóhajtásuk balzsam érzékeny fülemen. Vendég vagyok az angyalok házában, s angyal leszek én is boldog fogságban....................... puszim nekik, előre, közben, utólag, és el nem múlóan..........

Barátnők......

Barátok erdeje, önmagad kinyújtott keze. Segítség a bajban, ha teher van rajtad, sosem mondják ők : Hagyjad ! Egy balodon, egy jobb felől, így nem nehéz elbújni a bánat elől ! :) Ki az ki szíved rejtekét legjobban ismeri ? Ki az ki reggel a nyugdíjasokat helyetted fölveri ? Ki ad neked erőt minden tervedhez ? Kinek a vállán sírsz, s hullajtsz fájó, vagy örömkönnyet ? Barátnőid vállán ! És ha sok a számla kitől kérsz kölcsön ? Ja ezt elírtam bocsánat, hiszen tele van a párna alatt Deák Ferivel, és Armani az öltöny! :) És ha beszól a ház ura, vagy égetnivalók az utódok, gyertek csajok, veletek mindent megoldok ! Hála, és köszönet minden barátnak, ki Veronikát szeretni, őket minden reggelen egy virágszál illeti !................

Na és nem utolsó sorban, sőt elsősorban...................
A LÓ !!!!!!!!!!!!!

A lovak, pacik, táltosok, mének,
csődörök, pacik, lovacskák, hátaslók
A kancák, , paripák, csatalovak,
csikók, csidák, hátasok, vadlovak
A cocók, nyeregalátétek, nyihogó sörények,
seprűfarkincák, trappoló madárkák,
A Ferrari ikonok,szekérelőtétek, huszárbiciklik,
Equus caballusok, előkelő szamarak,
Az ügetőtáncosok, magasugró szöcskék,vad musztángok, hintómozdonyok, zabmorzsolók,
A legelő telivérek, ekevonó igások, nyihogó pici pónik,lipicai szürkék, arab fehérek,

és !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! IGAZI MAGYAR KANCÁK ! :)))

Hobbi, és jótékony cél, kalandos játék a gyermeki lélek rejtekén. Ülni egy élő lényen, együtt érezni vele, nem fölényben. Megsimogatni, mint embert szokás, és szállni vele a széllel...........jaj de csodás !!! Átvágtatni hegyeken, puszták mezején, időtlen korok letűnt peremén. Hóban és sárban, tűzben, vagy fagyban, megérünk mi együtt hűségmagban. Együtt növünk fel, ő és én, s csak menetelünk négy lábon a pálya ívén. Ugrunk, poroszkálunk, néha meg megállunk, nagy nagy terepet átjárunk. És újra és újra útra kelünk, mert kell, mert jó ez nekünk !

Munkám látképe, öregkor várnépe.......

És halljuk ismét Veronkát !


Szeretem őket, nem sok baj van velük, hálásak ők ha törődünk velük.
Sok nevetés minden napunk, a betegségnek esélyt sem adunk.
Adunk és kapunk,szeretettel, féltéssel, nem megy ez csak gyöngéd érzéssel.
A kacsa is tele van ám ahogy kell, orrunk illatfelhőre kel.
Gyógyszerezünk, kötszerezünk, protkón vizet cserélgetünk.
Éjjel őrködünk, majd álomba költözünk, s reggel újra kávéillatba öltözünk.
Éjszakáimnak van egy édes álma, de azt csak egy drága barát látja.
Akire ráírok hogy kukucs, s karjában tart míg azt nem mondom :Most már csucsuzz!